Csigavonalban
Egy utazás Romhányba a tolatós tehervonattal
2005. május 13. Vác - Diósjenő - Romhány - Diósjenő - Vác
A lüktető fővárostól
órányi járásra, a Cserhát mesebeli lankái között romantikus vicinálisok
kanyarognak, főúttól távoli falvakat és apró ipari üzemeket kötnek össze a
külvilággal. Kakasszó, tavaszi illatok, mosolygó vasutasok - a 3. évezred
küszöbén mindez maga a szürrealizmus… Messziről érkezve elbűvöl, közelről
nézve kicsit elszomorít… A teljes romhányi vonalon a tehervonatok sebessége
csupán 10 km/óra. A teherforgalmat nehezítő másik furcsaság a Balassagyarmat
központú kiszolgálási rend. Ha a romhányi csempegyár cseh alapanyagot
rendel, a kocsik öt vonatba sorozva, Párkány – Rákosrendező – Rákos – Hatvan
– Balassagyarmat - Diósjenő útvonalon jutnak el a célállomásra. A csigavonal
egyszerre értendő a lassúságra és erre az ésszerűtlen útvonalra. Csoda, hogy
mindezek ellenére a fuvaroztatók kitartanak a vasút mellett. A másik csoda
maga a romhányi vonal. A mellékvonalból kiágazó „még mellékebb” vonal
fénykorában minden állomáson volt teherforgalom, az állandó diósjenei
tartalék napjában kétszer fordult. A tolatós tehervonat ma már csak hetente
háromszor jár, a vonal a vicinálisok sorában azonban még mindig előkelő
helyet foglal el.
Ui.: Diósjenő és Romhány között a
személyforgalom 2007. március 4-én megszűnt, a tolatós tehervonatot a
gazdasági válsággal összefüggő termeléscsökkenés miatt 2009. januárjában
mondták le.
