|
FEJLESZTÉS FORGALOM GÉPÉSZET UTAZÁS NOSZTALGIA 10.VÁGÁNY Visszatért az élet Ugodra Cserkészek tizennégy kocsis különvonata a bezárt 13-as vonalon Budapest Déli pu. - Pápa - Ugod - Franciavágás és vissza, 2010. június 6, 16. Július 6-án reggel 1100 cserkész várta izgatottan az indulást a Déli pályaudvaron, hiszen olyasmire készültünk, amire mostanában nem volt példa: különvonattal indulunk táborozni. Nem is akárhová, a cél a bezárt 13-as vonalon fekvő Ugod, ahol valószínűleg még soha nem járt ilyen hosszú személyvonat. A szerelvényt a vasutasok 9. vágányra állították be, hiszen ez volt az egyetlen, amin a 14 kocsi és a vontatásukra kijelölt Gigant is elfér. Igaz ami igaz, az első kocsi mellett már nem volt peron, és a mozdony eleje is a jelző elé lógott. A 9. vágány mellett a peron elég keskeny, a nagy táskákkal nehezen lehetett előre jutni, így a beszállás 10 perccel több időt vett igénybe. Késve indultunk, ez pedig azt jelentette, hogy lejöttünk a menetvonalról, vonatunk további késése borítékolható volt. Gigantunk Győrig húzta a vonatot, helyét innen két Csörgő vette át. A végeláthatatlan szerelvény (C) Kékesi Márton Jó iramban haladhattunk tovább Pápáig. A pápai állomáson a vonat érkezésekor tiszteletét tette a város első embere, és a vonat iránt érdeklődött a helyi sajtó is. Pápán indult a nagy kaland, itt tértünk rá a vonatot három éve ritkán fogadó mellékvonalra. Előtte azonban alapos eligazítást kaptunk, az állomási hangos még az ablakon esetleg belógó ágak miatti balesetveszélyre is felhívta a figyelmet. Bár a sebesség nem volt nagy, mégsem volt tanácsos a lépcsőn utazni, de még az ablakon kihajolni sem. Aztán később kiderült, hogy egy kicsit túlzott volt az óvatosság, a növényzet mindössze egyszer súrolta komolyabban a kocsik oldalát. Pápán körbejártak a mozdonyaink, aztán a szemafor szabadra váltott... Hátborzongató érzés volt ismét a bezárt síneken járni, igaz, a pálya minőségén a vonatok hiánya alig látszott. A Bhv-k meglepően simán gurultak a vágányon - kéttengelyes Bz-vel nyilván más lett volna a helyzet-, és hamarosan meg is érkeztünk Ugodra. A vonat továbbhaladt Franciavágásra, ott megfordult, és visszavitte a kocsikat a honállomásukra, mi pedig 6 km gyaloglás után megérkeztünk a Homokbödöge határában megvalósítandó tábor helyszínére. Nagygyimót > Ugod, 2010. június 6. (C) Garamvölgyi Ádám Szerelvényvonat visszafelé, immár utasai nélkül Pusztagyimót > Pápa, 2010. június 6. (C) Garamvölgyi Ádám
1933-ban gyártott sínszálak Ugodon. A
cserkészmozgalom ekkor élte Egy nomád tábort építettük fel, sátrakban laktunk és a napi életvitelhez szükséges berendezési tárgyakat rúdfákból állítottuk össze, spárgával kötözve össze azokat. Minden cserkésztábornak van egy módszertani eleme, az úgynevezett keretmese, aminek segítségével egy történelmi helyzetbe vagy kitalált világba helyezzük a tábort. Idei táborunk segítségével a XIX. sz. társadalmi, gazdasági, kulturális változásait "játszottuk el", ahol egy-egy altábor (kb. 160 fő) egy-egy nemzetet testesített meg. A legnagyobb kalandot kétségkívül a közös programok jelentették. Ilyen volt a forradalmakat leképező hadijáték, ami egy extra szabályokkal teletűzdelt számháború, az olimpia sportversenyei, a világkiállítás és az esti táncházak. Voltak csapatonként vagy altáboronként önállóan szervetett programok is, népszerű volt a forróságban a nagyteveli víztározóhoz vezető túra, sokan mentek portyázni a Bakony erdeibe, esténként pedig tábortűz mellett hevertük ki a nap fáradalmait. Az ott töltött tíz nap rengeteg élménnyel szolgált, kicsit fáradtan, de nagyon jókedvűen indultunk vissza az ugodi állomásra. Gyülekező... Itt még mindenki kipihenten várja a vonatot (C) Ecseri Miklós A vonat azonban nem jön... (C) Ecseri Miklós Nagy sikere volt a kerti csapnak, kicsik és nagyok álltak sorba a frissítő italért... (C) Kékesi Márton ...és volt idő észrevenni az apró részleteket is. (C) Vitányi Kinga A visszaúton kisebb porszem csúszott a vasút gépezetébe, és az üres szerelvény jó két órás késéssel érkezett meg Ugodra, amit később sem sikerült ledolgozni. A déli órákban nagy volt a forróság az állomáson, a cserkészek az összes fellelhető árnyékos helyet elfoglalták. Nagyban segített a helyzet elviselésében az állomás területén lévő működő kerti csap - apróságnak látszik, mégis sokat jelentett, pedig egy bezárt vonalon aligha számítanánk ilyenre. A kényszerű várakozás ellenére a visszaút is nagy élmény volt, játszottunk, énekeltünk, aki pedig elfáradt, az előterekben felhalmozott csomagokon aludhatott. Néhányan a vonat elejétől végéig való eljutás csúcsidejét próbálták megdönteni, ez a versenyszám menet közben a folyosókon, állomási tartózkodás idején a vonat mellett is játszható volt. Végre befut a vonat! (C) Ruszthi Erika Peron? Itt? (C) Ruszthi Erika A nagy vonatra szállás! (C) Ecseri Miklós Igyekezzünk a felszállással! (C) Vitányi Kinga Úgy gondolom, az utazás összességében jól alakult, és sikerült örömet szerezni vele. Elsősorban a vonaton utazó cserkészeknek, akik biztosan sokáig nem felejtik majd el ezt az egyedi élményt, aztán a vasútbarátoknak, vasutasoknak, és az állomás mellett lakó ugodiaknak is, akik örömmel fogadták a vonatot és a vele érkezőket. Ha csak néhány napra is, de visszatért az élet Ugodra, az állomás még egyszer betölthette azt a szerepét, amire 108 éve megtervezték. Ez az utazás valós igények alapján jött létre, nem hobbiból vonatoztunk, hanem tényleg el kellett jutnunk a táborba. A vonat eszköz volt, ami eljuttat minket. És mint olyan, bevált. Kell még ugyan csiszolni rajta, hogy jobban működjön a rendszer, nekünk, cserkészeknek is egy-két dolgot ügyesebben kell szervezni, és a MÁV-nak is, főleg a késés tekintetében. Reméljük, hogy valami elkezdődött, és lesz még folytatás, újra találkozunk majd valamelyik pályaudvaron. Biztosan sokáig nem felejtik majd el... (C) Szvoboda Péter ...ezt az egyedi élményt! (C) Szvoboda Péter Lesz még folytatás! (C) Szvoboda Péter |
|
Sikerült végigolvasni? :) Hogyan tovább?
Címlap > Utazási rovat / Fejlesztés - Forgalom - Gépészet - Nosztalgia - 10. vágány |