FEJLESZTÉS FORGALOM GÉPÉSZET UTAZÁS NOSZTALGIA 10.VÁGÁNY
Kiskunsági kalandozás
Lajosmizse - Kecskemét alsó - Fülöpszállás - Kiskőrös - Kalocsa, 2010. május 29.
Valaki elnézte a dátumot, gyermeknap holnap lesz! Május utolsó szombatja pedig - immár negyedik éve - a vasútfotósoké. A MÁV Nosztalgia Kft. negyedik tavaszi fotósvonatát indította, amely a Trains.hu fotósvonatok sorában már a tizenkettedik. A hagyomány folytatódik, idei utunk mégis különleges. Ez volt ugyanis az első olyan fotós különvonat, amely az Alföldre vitte utasait. Az Alföldre, pontosabban a Kiskunságra, amely a köztudatban unalmas pusztaság, a nyílegyenes pályán is csak "dűlöngélő" Bz motorral, vagyis néhány éve már anélkül. A fotósvonatokat megelőző pályabejárás előtt magam sem tudtam, mit is fogunk ezen a sík vidéken fényképezni, hiszen a recski vagy a putnoki vonalról ismert tágas domboldalakra, vadregényes völgyekre nem számíthattunk. Mégis, már az első bejáráson feltárult az Alföld szépsége, a szokatlanul esős tavasz után szinte felrobbant a természet, az akácosok versenyre keltek a fenyvesekkel, a félig vízben álló vadvirágos réteken nyüzsgött az élet, az emberkéz alkotta dolgok pedig derűt és békét sugároztak. Ágasegyháza határában a szabályos sorokat alkotó szőlők, Kecel környékén a termékeny kertek és a hullámzó búzamezők mutatják a vidék valódi gazdagságát.
Köncsög, 2010. május 29. (C) Balázs Zsolt
A kiskunsági mellékvonalakra a MÁV Nosztalgia Kft. igazán hangulatos szerelvényt állított össze. A vonat két végén egy-egy motorkocsi, az egykor debreceni háromtengelyes ABnymot 502 és a Szentesről a nosztalgia-flottához került BCmot 397 dolgozott, közéjük a BCx 44,244 pályaszámú személykocsit sorozták. Műszaki okokból nem sikerült két BC-motort útnak indítani, a különbség azonban egyáltalán nem volt feltűnő. Egyedül talán az egyik motorkocsi oldalán lévő "Magyar Vasúttörténeti Park" felirat nem illett a képbe, de nem tagadhatjuk le, hogy 2010-et írunk, egészen más értékekkel és hangsúlyokkal. A múltidézés különben sem működne jó adag fantázia nélkül... A vasút a régi időkben magát az életet jelentette, vitte a munkásokat és az iskolásokat Kecskemétre, a katonákat Kalocsára, vitte a kisebb-nagyobb gazdaságok termékeit Helvéciáról és Izsákról, hozta a bor és pezsgő palackozásához szükséges üvegeket Agárdytelepre... Fülöpszállás és Kecskemét között még gyorstehervonatok is jártak, talán még nemzetközi forgalom is volt, nem véletlenül épült a vonal mindkét végén deltavágány.
Mára mindez elveszett, 2007. márciusa óta már a kis Bz-motor sem közlekedik, a sorompókat leszerelték, az állomásokat bezárták, és ugyan a pálya még járható, a kalocsai vonalon hetente egyszer, a fülöpszállásin még ritkábban jár csak egy-egy tehervonat. A helyiek körében ezért gyorsan híre ment, hogy három év után újra személyvonat érkezik az állomásukra. A fotós különvonat közlekedését szerencsére senki nem akarta politikai célokra felhasználni, elmaradtak a gyújtó hangú beszédek és a zászlólengetés, maradt az őszinte érdeklődés és a hagyományos alföldi vendégszeretet, amelyet a vonat utasai Ágasegyházán és Kalocsán érezhettek. Ezúton szeretnénk még egyszer megköszönni az ágasegyházi fogadtatást Hajagos Józsi bácsinak és lányának, akik nem csak "átszállási lehetőséget", de nagyszerű fotótémát is biztosítottak; illetve a kalocsai meglepetést Vajda-Rigó Melindának és családjának, akik csodálatos népviseletben köszöntötték az állomásra érkező különvonatot. Nélkülük nem is lett volna igazi ez a kalocsai látogatás, a hangulatot még a lezúduló zápornak sem sikerült elmosnia.
Ágasegyháza, 2010. május 29. (C) Barta Endre
Kalocsa, 2010. május 29. (C) Barta Endre
Nem lenne azonban írásunk teljes a vonat krónikája nélkül. Budapest Nyugati pályaudvarról indultunk, és a Lajosmizse - Kecskemét alsó - Fülöpszállás - Kiskőrös - Kalocsa - Kiskőrös - Kunszentmiklós-Tass útvonalat jártuk végig. A Nyugati pályaudvart kis késéssel hagytuk el, ezért a Lajosmizse felől érkező Csörgős ingavonattal Pestszentimre helyett Kispesten találkoztunk. A forgalmas, de egyvágányú és rossz állapotú lajosmizsei vonalon nem volt könnyű átvergődni, amit egy kisebb műszaki probléma is nehezített. A fék hibája miatt néhány percig a nyílt vonalon vesztegeltünk, majd Ócsa állomáson kellett félreállnunk a mögöttünk jövő Desiro elől. Dabason és Táborfalván újabb programon kívüli megállások következtek, hiszen a menetrend szerinti vonatot nem akadályozhattuk. Persze ez sem volt elveszett idő, itt is mindenki fényképezett, vagy az állomási büfékben keresett felüdülést. Lajosmizsén végül egyórás késéssel haladtunk át, amelyet néhány kevésbé izgalmas fotóhely kihagyásával, és az állomási fordulások gyorsításával sikerült szép lassan behoznunk.
Utunk során három bezárt vasútvonalat is érintettünk. Lajosmizse és Kecskemét alsó között a személyforgalom 2009. december 13. óta szünetel. Itt a pálya jó állapotú, a különvonat végig 60-nal mehetett, a fénysorompók mindenhol működtek, sőt, Hetényegyháza és Kecskemét alsó állomásokon a mai napig van forgalmi szolgálat. A Kecskemét - Fülöpszállás és a Kiskőrös - Kalocsa vonalakon 2007. március 3-án szűnt meg a személyforgalom. A pálya itt sokkal rosszabb, az összes állomás kihalt, a fényjelzők sötétek, a fénysorompókat leszerelték. Itt már nem is engedtek minket önállóan közlekedni, mindkét lezárt szakaszon vonali tolatásvezetők szálltak fel hozzánk. Az elhanyagolt pályán legfeljebb 30-cal mehettünk, azonban a szűk és hangos motorkocsikban néha ez is soknak tűnt. Az ablakokban lógó utasoknak gyakran kellett behúzódniuk a csapódó ágak miatt, amelyek az utastérben vagy a motorkocsik kiálló részein utaztak velünk tovább.
Uzovicstelep > Fülöpszállás, 2010. május 29. (C) Varga Mátyás
Az időjárás Izsákig bírta, ott ránk szakadt az ég. Fülöpszállás előtt, a használaton kívüli izsáki deltában vörös fényjelző fogadott. Furcsa látvány volt, miután sokunkat egészen elvarázsolt a ringatózás a magyar vonattal a jellegzetes magyar tájban, a kiskunsági homokdűnék között, az ágasegyházi rétekkel, az izsáki szőlőkkel, Józsi bácsi lovaival... Fülöpszállás már a fővonal, innen fordultunk Kiskőrös felé, ahol egy másik tolató csapat csatlakozott... A Kiskőrös - Kalocsa vonal sokak számára szintén fehér folt, a "kipipálós" turisták számára ritka lehetőség a vasúti térképen egy újabb vonal behúzására. Persze ez a vasútvonal is több annál, hogy elmondhassuk, itt is jártunk. Jellegében más, mint a fülöpszállási volt, a dűnék és a szőlők helyett itt termékeny földeket találunk. Egy kis hídon kereszteztük a Duna-völgyi főcsatornát, ahol az elmúlt hetek esői után rengeteg víz folyt.
Kalocsáig három nyílt vonali megállást tartottunk, ahol a legtöbben persze a vonatot fényképezték, pedig talán nem is az volt a legfontosabb. Tizenkét fotós különvonat után jöttem rá, hogy a legfontosabb a táj, amit nem csak egy (jobb esetben lehúzható) ablakon keresztül nézhetünk, hanem a nyílt vonalon megállva és kiszállva teljesen körülvesz minket. A vonat nem más, mint egy közlekedési eszköz, amely ide elhoz, majd az itt készült képeket különlegessé, egyedivé teszi. De közben a csodálatos, folyamatosan változó természet az, amelyet valójában fényképezünk, a vasútfotós pedig természetfotós is egyben, különben miért is vágyna folyton új élményekre, új tájakra, új utazásokra? Első alföldi különvonatunk új tájakra hozta el az érdeklődőket, a vasútbarátok megkezdték az Alföld felfedezését.
Kecel > Öregcsertő, 2010. május 29. (C) Garamvölgyi Ádám
Kecel, Duna-völgyi főcsatorna, 2010. május 29. (C) Gulyás Attila
