FEJLESZTÉS FORGALOM GÉPÉSZET UTAZÁS NOSZTALGIA 10.VÁGÁNY
Siófoki35 a nyírvidéki kisvasúton
2009. július 28.
A hajnal ötórás keléstől még kissé kómásan támolyogtam ki a buszmegállóba Piliscsabán. Aztán kisvártatva meg is érkezett a Vértes Volán Credoja, amiben elég kényelmetlenül utaztam az Árpád hídig. Nem szeretem a buszt, nem fér el benne a lábam az ülések között :-/ Árpád hídon örömmel szálltam le… Aztán irány az egyes villamos, mellyel a zuglói vasútállomásig utaztam. Nem volt zsúfoltság, de szabad ülőhely sem, így álltam. Zugló nagyon lepusztult állomásán első utam a pénztárhoz vezetett. Amikor előadtam a pénztárosnak, hogy Szolnok - Nyíregyháza - Miskolc - Bp. Keleti útirányon kérek egy diákot Siófokig, elsőre nem igazán értette a témát, de azért megoldottuk. Mint kiderült, érkezésem előtt tíz perccel ment el egy gyorsvonat Nyíregyháza felé, így maradt a betervezett Bereg IC, amire várni kellett kb. egy fél órát. Leültem egy betonlábú padra a peronon, majd megettem egy sajtos croissant-t, amit a „Peronpéktől” szereztem be.
Zuggló - Ilusztráció... (C) Barta E.
Közben beérkezett a Bereg IC duplahosszú szerelvénye. A jegyem nem üres négyesbe szólt, pedig jó sok szabad hely volt. Így Cegléd környékén átültem egy üres négyesbe. Az út egyébként nem volt túl eseménydús. Karcag után ismeretlen pályaszakaszra léptem, majd Hajdúszoboszlón egy még 2005 decemberében leutazott Hermina-tanya - Hajdúszoboszló út, mely majdnem négy évig a levegőben lógott, integrálódott a beutazott hálózatba. Nyíregyházán leszállva váltottam jegyet a kisvasútra Dombrádig. A nyíregyi állomás 4-es pénztárában kapható a kisvonatjegy: Bárca, kéreg, régi MÁV-osak. Kéreg csak Dombrádra utazóknak jár, elvileg csak odaútra, de nekem adott visszaútra is nagyecsedi kérget, régimódi fém körpecséttel lebélyegezve. Vettem 90%-os bárcát is. Útmegszakítást az „Utas centrum”-ban kellett kérni a fura 500+ jegyemre. Aztán lassan, vagy tíz perc késéssel megérkezett a kisvonat: egy Mk48-as mozdony és három zöld, fapados kocsi. Az első kettő ment Balsára, az utolsó egy pedig Dombrádra. Na, ebbe szálltam fel. Először csak egy idősebb néni meg egy beszólogatós bácsi volt a kocsiban, Vásártéren felszálltak a batyus cigányok még. Ők a mai kor mozgó árusai: a nyíregyházi kínai piacon bevásárolnak mindenféle gagyi ruhadarabot (foszlós műszálas nájkipóló stb.) amikkel a falvakat járják. Legalább nem csak a segélyre várnak. Az egyik olyan nagyon vigyorgott rám mint a tejbetök. Nem tudom, mit akart.
Tejjbetök + menő csajszi - Ilusztráció ezek is... (C) Barta E.
Vonatunk néha túl gyorsan is ment az ócska pályán: ilyenkor majd leestem az ülésről, a vállam többször a kocsi oldalának csapódott, annyira mozgott oldalra a kocsi. Nem semmi. Különben is ezek a fapados, szenes kályhával fűthető kocsik nem úgy néznek, ki, mintha az EU-ban lennénk. De hát pont ezért szeretjük a kisvasutakat… Békésen döcögtünk. Útközben kimentem a WC-re, hát elég gyászos: se ülőke-deszka, se víz, se WC-papír. Sóstógyógyfürdőn az egykori állomásépület helyére szálloda épült. Utána a múzeumfalu mellett döcögtünk el. Kótaj kocsmává alakított állomása után villamosként haladtunk egészen Újkótajig, ahol felszállt egy cigánylány, elkértem a jegyét. Pár kilométer után máris Nagytanyán találtuk magunkat, ahol télen el szokott akadni a vonat a hófúvásban, küldenek érte hóekés gépet, aztán az is beragad a hóba stb. Ezt minden télen eljátsszák. Nagytanya után Buj-Buj zöldág, meg Buj-Buj község (a másik meg a Buj-Buj város vagy mi????) Herminatanyán van a vonal fő-fő „traffic management center”-e, vagyis itt találkoznak a Nyíregyházáról, Balsáról és Dombrádról jövő vonatkák. Előbbit kettészedik, az utóbbi kettőt egyesítik. Ilyenformán három mozdonyra van szükség. Pár percet mindig állnak itt a vonatok, akarom mondani, tolatgatnak. Hamarosan továbbindulunk.
Vonatkák, meg a traffic manegement center... - (C) A Szerző
Ibrányi házak közt kanyargás után megálltunk a tűzoltóállomással egybeépített állomásépület előtt. Itt nem is olyan rég kéregjegyet is lehetett kapni. Következő megállónk Nagyhalászi Kendergyár, gigantikus kék táblával, és rácsos oldalú esőbeállóval. Minek az oldala neki, ha nem véd eső/szél ellen?? A buszmegálló is ilyen. Kendergyár persze rég nincs, mint ahogy Budakalászi Lenfonógyár és Ászár-Keményítőgyár emlékét is csak a vasút tartja életben. Itt leszálltak a batyus nénik. A kalauz logikátlanul hol adott jegyet, hol nem. De az utasszámokat egy füzetbe írogatta. Nem tűnt túl szimpatikusnak. Nagyhalász állomása szimpatikus és szépen rendben van tartva. Utána vizenyős területekre érünk, legalábbis a megállóhelyek nevében: Neszehíd, Érhát, Kétérköz. Tiszateleken megismerhettem a matricás állomásnévtáblák egyik hátulütőjét: bizony a matricák ragasztása elenged, a betűk széle felkunkorodik… (máshol meg levakarják a betűket). Tágas szántókon haladtunk Újdombrádig, majd hasonló tájon Dombrádig.
Illusztráció megint, így robogott a siófoki is... - (C) Barta E.
Ez bizony Dombrád... - (C) A Szerző
Dombrádnak nagyon szép állomása van: gyöngykaviccsal le van szórva az egész, az épület tiszta és rendezett (igaz zárva van, a személyzet használja csak), a területen meg mindenféle régi vasúti jármű van kiállítva. Van a területen többféle múzeum is, de ezek csak előzetes bejelentésre látogathatók. A mozdony deltában járta körül a kocsit, hogy visszafelé is hosszú orral előre menjen. Lassan elindultunk, két utas volt még rajtam kívül a fedélzeten. Kétérközben felszállt a pályaépítő brigád, nagy zsugázás indult. A kalauz is egyre kedvesebb lett, megajándékozott egy Neszehíd- Nagyhalászi kendergyár jeggyel. Herminatanyán ismét össze-vissza tolatás, rendezgetés, végül kialakultak a szükséges 1, 2 és 3 kocsis szerelvények. Közben két cigányasszony fotóztatta magát velem :)
Akadtak útitársak... - (C) A Szerző
Ez + megin csak ilusztrácció... - (C) Barta E.
Most átültem egy Balsáról jövő kocsiba. Ezzel döcögtem vissza Nyíregyházára. Az út nem volt valami eseménydús. Újkótajon egy néni, akitől el akartam kérni a jegyét még a régi kocsiban, utánam jött, és beadta a jegyet az ablakon. Nyíregyházára érve ettem egy jó nagy hot-dogot, amiben nem sok virsli volt… na mindegy. Elmentem még boltba citromos üdítőért, aztán lassan megérkezett a Vércse IC. Egy levéltárossal utaztam együtt, elpolitizáltunk, majd elaludt. Szerencsnél integrálódott a bevonatozott pályákhoz a februári borsodi szigetutam is. Lassan, de biztosan a Keletibe értünk. Itt éppen filmet forgattak nagy füsttel a 9. vágánynál. Elbúcsúztam útitársamtól, és metróval Újpest felé vettem az irányt. Deák téren majdnem 10 percet kellett várnom, de még így is bőven elértem az esztergomi vonatot, amely egy Desiro volt. Egy kedves lánnyal utaztam egy négyesben, aki a budapesti városnéző buszokon dolgozik. Élményekkel gazdag nappal a hátam mögött szálltam le Klotildliget kicsiny megállójában.
Viszlát... Gud Bye..
