FEJLESZTÉS - FORGALOM - GÉPÉSZET - UTAZÁS - NOSZTALGIA
Barta Endre
Rövid nyaralás az északi parton
Balatonkenese, 2009. július 22-25.
Úgy
néz ki, kedvenc üdülőhelyünk lesz Balatonkenese. A vasútja persze egyáltalán
nem volt szempont, nagyon kellemes a szálloda, sosem zsúfolt saját
stranddal, rossz idő esetére hatalmas fedett medencével, gyerekmedencével,
szaunával... Közel van Budapest, közel van Veszprém, ahol a turistákat nem
csak egy szép város, hanem egy csodálatos állatkert is várja.
Családi nyaralás volt, a vonatok nézegetése nem szerepelt a hivatalos programban, a helyzet azonban számomra is meglepő módon javulófélben... Az első étkezésünk a kenesei Sorompó (vagy valami hasonló nevű) büfében majdnem kudarcba fulladt, mert a lányomat a melegszendvicsnél jobban érdekelte a vonat. A legjobban a Siemens Desiro tetszett neki, de szemmel láthatólag a Csörgő a hosszú vonattal is elbűvölte. Ha szavazásra kerülne sor, már meglenne az abszolút többség, a családi béke érdekében azonban vonatra napközben legfeljebb lopva néztem.
A hajnal azonban csak az enyém és a vonatoké volt, ilyen helyen kár aludni. Mindenképp szerettem volna egy olyan képet, amin a Balaton is látszik. A tavalyi Nohabos úton ez csak egy kicsit erőltetetten sikerült, Pálkövén, most több lehetőség adódott. Gondoltam, bemegyek a tóba az Erika gumicsónakján - engem nem bír el, de a fotóstáskát igen... végül a kenesei kilátó mellett döntöttem, ahonnan a kora reggeli tapolcai személyvonat hálás témának bizonyult.
Falu, vonat, part, Balaton, Tihany, felhők...
Balatonkenese, 2009. július 25. (C) Barta Endre
A négy nap nagyon kevés, egyetlen témának szerettem volna kicsit jobban utánanézni, de nem sikerült... A személyforgalom nélküli Hajmáskér - Lepsény vonalon másfél éve nagyon kellemes meglepetés ért, amikor Papkeszi állomásán egy csomó teherkocsit találtam. Az iparvágányt követve eljutottam a peremartoni műtrágyagyárhoz, ahol javában rakodtak. Ekkor még heti 2-3 irányvonatot indítottak, majd egy 2008. februári tulajdonosváltás után a kereslet csökkenésére hivatkozva októberben megszűnt a termelés, 2009. májusában a gyár végleg bezárt, a dolgozókat pedig elbocsátották. Az alábbi kép pedig ma már megismételhetetlen... Nem egy nyaralós történet, de ezt sikerült kideríteni...
Ennek ellenére a 27-es vonalat még nem kell teljesen leírni. A pályamester egy TVG-vel hetente itt is végigmegy, a pálya végig járható. Hajmáskér és Vilonya-Királyszentistván között még teherforgalom is akad, a fűzfői Balatoni Iparvasút Bobója szinte naponta megfigyelhető Hajmáskéren, 8-9 óra között. Ma is volt Hajmáskéren egy tartálykocsi, amit le kellett vinni Fűzfőre, de ezt a mai látogatást nem siették el, talán hosszúra nyúlt a reggelijük? Vonatos kép sajnos nem készült, hiszen megígértem a családomnak, hogy reggelire én is visszaérek a szállodába.
Archív... Papkeszi, 2008. január 31. (C) Barta Endre
Vonatra várva, hiába... Sóly, 2009. július 24. (C) Barta Endre
A Balaton partján a vasút nem marad észrevétlen, mindenki kapcsolatba kerül vele, akik nem vonattal érkeztek, akiket a vasút egyáltalán nem is érdekel, azok is. A pálya szinte végig a parton fut, egyik oldalán a települések, a másik oldalán a strandok és a vendéglátóipar... Nyáron sűrű a közlekedés, gyakran zárva a sorompó a strand felé menet... A parton fekve repül az idő, mintha folyamatosan dübörögnének a dízelek, és mintha folyamatosan szólna az állomás felől a MÁV-szignál... Csináljon az ember bármit, menjen lángosért, várakozzon a kikötőnél, vagy fagyizzon az út menti helyen, a nyakban lógó fényképezőgép ilyenkor is jó szolgálatot tehet.
Útközben lángosért... Balatonkenese, 2009. július 23.
Vitorlázás után, várakozás a kikötő előtt... Balatonfűzfő, 2009. július 25.
Fagyizás közben... Balatonfűzfő, 2009. július 25.