FEJLESZTÉS - FORGALOM - GÉPÉSZET - UTAZÁS - NOSZTALGIA
UTAZÁS
Ahol minden falunak van vasútja
Románia, Bánát, 2009. július 3.
Ha
Románia legnyugatibb csücskét egy autóstérképen nézzük, kesze-kusza hálózat
tárul a szemünk elé. A vasutak úgy szövik át ezt a vidéket, mint a közutak,
szinte az összes falunak van vasútállomása. Megszoktuk már, hogy az
autóstérképek a vasút tekintetében mennyire pontatlanok, legtöbben most is
azt hinnénk, hogy a térképen ábrázolt vonalak nagy része nem is működik. Túl
sűrű ez a hálózat, furcsa kanyarokat tesz, a legtöbb vonal pedig a határ
előtt egyszerűen véget ér. És egyébként is... Melyik itt a fővonal? Hol,
hová kell átszállni? Hogyan lehetne itt a forgalmat megszervezni? A térkép
szerint keresztező állomás Nagyszentmiklós (Sânnicolau Mare), Perjámos
(Periam) és különösen az öt irányt összekapcsoló Lovrin állomás
feladja a leckét.
Ha csak a CFR, vagyis a román állami vasút menetrendjét nézzük, félelmünk első pillantásra igazolva látszik. Nagyszentmiklóson és Perjámoson alig van vonat, Nagylak, Valkány, illetve a Temesvár alatti vonalak nagy része már el is tűnt a CFR térképéről. Működik még ez a békebeli időkből származó vasúthálózat? A válasz szinte mindenkit meglep: igen, minden vonal működik! Arad és Temesvár vonzása nagy, sok vidéki ember számára a vasút az egyetlen közlekedési eszköz. És hogy miért olyan hiányos a CFR menetrendje? A francia vasútról használtan vásárolt motorkocsijaikkal a Regiotrans egyre több román mellékvonalat meghódít.
Nagyszentmiklós (Sânnicolau Mare), 2009. július 3. (C) Barta Endre
Utolsó utazásunk óta négy év telt el, azóta sok minden változott, 2005-ben még nyoma sem volt a francia motorkocsiknak. Hajnalban és délután, vagyis a forgalmasabb időszakokban hagyományos vagy emeletes személykocsikból álló mozdonyos vonatok, délelőtt vagy késő este színpompás motorkocsik közlekedtek. Mára a hagyományos Dácsiák (vagyis a 80-as sorozat) sajnos elkopott, a színpompa azonban megmaradt. A régi Dácsiák helyett remotorizált mozdonyok jöttek, a 70 éves Malaxa sínbuszok friss új színt kaptak, (de még régi bordó is látható), megjelentek a Regiotrans használt francia járművei, és a legnagyobb meglepetésünkre, még tehervonattal is találkoztunk.
Az első színhely az Arad - Nagylak vonalon lévő Pécska állomás. Valamikor Battonya felé lehetett innen eljutni, a felvételi épület az egykori ACSEV típusterv alapján a battonyaival komoly hasonlóságot mutat. Az épület miatt mindenképp megálltunk volna, még ha vonatra nem is számítottunk. Az állomáshoz közeledve azonban lezárt sorompó fogadott. Még ekkor is csak valami pályavasúti apróságot vártunk, a kanyarban azonban egy Sulzer jelent meg, mögötte fekete tartálykocsik szűnni nem akaró sora.
Pécska (Pecica), 2009. július 3. (C) Csikós Csaba
Az állomásra mentünk, ahol az egyetlen magyarul beszélő vasutas elmondta, hogy perceken belül egy újabb, hasonló hosszúságú tehervonat várható - ugyanabból az irányból! Mintha egy másik bolygóra csöppentünk volna, nem sok olyan isten háta mögötti mellékvonal létezik, ahol ötpercenként követik egymást a negyven kocsis tartályvonatok. Persze itt sincs így, csak ritka szerencsénk volt, ez a jelenet heti két-három alkalommal ismétlődik. Az állomás Arad felőli végén ágazik ki egy rövid iparvágány, amely egy üzemanyagtárolóhoz vezet. Először megjön Arad felől a Sulzer a teli kocsikkal, majd az ipari Dácsia kihúzza az üres kocsikat az ipartelepről, átáll a teli kocsikra, amelyeket végül visszatol a telepre. A tolatás után a vasutasok lepihentek, a Sulzer az üres kocsikkal csak délután kettőkor indult vissza.
A román vasúton délelőtt alig vannak személyvonatok, a reggeli csúcs után csak kora délután élénkül meg a forgalom. Tettünk ezért egy rövid kitérőt, hátha a fővonalon is látunk egy hosszú tehervonatot. Az igazi bánáti dízeles mellékvonali hangulat előtt felkerestük a Maros feletti sziklára épült Solymos várát, ahol másfél óra alatt egyetlen tehervonat sem jött. A három kocsis személyvonat pedig eltörpül a csodás díszletek előtt.
Solymos vára a Maros partján, 2009. július 3. (C) Garamvölgyi Ádám
Temesvár felé indultunk visszafelé. A várost éppen csak érintettük, így az állomást sem láttuk, pedig biztos tartogatott meglepetéseket. Délután következtek a Temesvár környéki mellékvonalak, ahol először az emeletes kocsikból álló Temesvár - Lovrin - Nagyszentmiklós - Nagycsanád vonatot, majd Lovrin és Nyerő között az összekapcsolt motorkocsikat követtük, de valamit sikerült az állomások hangulatából is megörökíteni.
Barta Endre
Satu Nou elágazás, 2009. július 3. (C) Csikós Csaba
Nagykomlós (Komloşu Mare), 2009. július 3. (C) Garamvölgyi Ádám
Nagyszentmiklós (Sânnicolau Mare), 2009. július 3. (C) Barta Endre
"Nem megmondták, hogy nem szabad leülni a sínre???"
Lovrin, 2009. július 3. (C) Barta Endre