FEJLESZTÉS FORGALOM GÉPÉSZET UTAZÁS NOSZTALGIA 10.VÁGÁNY
A Magyar Királyi Államvasutak
féksikló pályája Szilvásváradon
Szilvásvárad, 1922 - Budapest, 2010. június 13.
A MÁV Fialovits Béla mérnök vezetésével 1920-ban létrehozta a Szilvásváradi Erdőüzemi Kirendeltségét, amellyel a vasúti talpfa szükségletét igyekezett biztosítani. Ez a kirendeltség 1926-ig működött. A Bükk fennsíkon kitermelt jelentős mennyiségű faanyag leszállításának meggyorsítása érdekében 1921-ben megépült a régebbi vonal meghosszabbítása és az ahhoz kapcsolódó siklópálya, amely a sikló felső állomásán a Bükk-fennsíki lóvontatású pályához csatlakozott. Maga a siklópálya a nagy szintkülönbség miatt épült, mert az adott domborzati viszonyok között nem lehetett másképpen megoldani az alsó és a fennsíki vonalrészek összekötését. A sikló lényege, hogy a fával megrakott kocsi haladt a völgy irányába és húzta fel a völgy felől az üres kocsit, de menet közben fékezni is kellett. A siklón közlekedő két kocsi drótkötéllel volt összekötve. Míg az egyik kocsi a felső, addig a másik az alsó állomáson tartózkodott, és a rakodás egy időben történt. A sikló alsó és felső állomása között telefonösszeköttetés is volt.
A siklópálya már régóta nincs meg, a helyét is csak sejteni lehet a sűrű növényzet alatt. Fénykép is kevés maradt fenn róla, különösen ilyen jó minőségben, amelyek az egyik budapesti antikváriumról kerültek elő. A következőkben a siklópálya gépészeti berendezéseit gyártó budapesti Roessemann és Kühnemann Rt. 1922-es fényképalbumából válogattunk.
A sikló alsó állomásának részlete, ahol a képen látható portáldaru segítségével a siklón közlekedő kocsiról a fát át kellett rakni a vasúti kocsira. Balra a siklón közlekedő kocsi, jobbra a kisvasúti, éppen a sikló kocsijából rakodnak.
Épül a siklópálya alsó állomása. Az anyagot egy háromcsatlós gőzmozdony segítségével szállítják a helyszínre. Az ott dolgozókon kívül még a vadász is a fényképezőgép elé állt.
A gyönyörű természeti környezetben lévő siklópálya a felső állomásról nézve. Félelmetes látvány fentről végignézni a pályán, amely 200 méter szintkülönbséget hidal át. Bizonyára nem lehetett egyszerű feladat a hatalmas farönkökkel rakott kocsit „féken tartani” a meredek lejtőn. A vágányközben jól megfigyelhetők a vonókötelek és a vezetőhengerek.
A sikló felső állomása eredeti állapotában. Itt ér véget a 600 mm nyomtávú fennsíki vágányhálózat. Jobbra a gépház, középen a sikló vágányok vége a sodronykötelekkel látható. A felvételen kézi erővel farönköket rakodnak a sikló egyik kocsijára.
Mesebeli környezetben vezetett a 600 mm nyomtávú Bükk-fennsíki vonalhálózat. Ezen a képen nyílt vonali rakodást láthatunk valahol a fennsíki szakaszon. A fát már a kitermelés helyszínén felfűrészelték.
A sikló felső állomásán a gépházban elhelyezett berendezés, amelyet a Roessemann és Kühnemann Rt. gyártott. Jobb oldalt a hatalmas kötéldob a szalagfékekkel, ettől balra a feszítő kötéltárcsa látható. A kezelő csigán keresztül működtette a féket.
A sikló felső állomása egy másik nézőpontból. A szép természeti környezetben lévő állomáson felfűrészelt hasított fát rakodnak. Jó szeműek a gépháztól jobbra egy lóvontatású üres pőrekocsit fedezhetnek fel, amellyel éppen a fennsíki vonalra indulnak.