FEJLESZTÉS - FORGALOM - GÉPÉSZET - UTAZÁS - NOSZTALGIA
Thomas Shinkfield vasútján
Atacama sivatag, Chile, 2009. december 1.
Thomas Shinkfield, egy darlingtoni mérnök feleségével és kisfiával 1924-ben indult el Angliából, hogy műszaki rajzolóként új életet kezdjen Észak-Chile sivatagos vidékén. Munkaadója a londoni székhelyű Angol-Chilei Nitrát- és Vasúttársaság volt, közvetlen felettese J.J. Urie, a mozdonyokért felelős főfelügyelő, aki a Csendes óceáni kikötőváros Tocopillában, a társaság chilei központjában dolgozott. Nem sokkal Thomas megérkezése után az ACN&RCo a New-Yorki Guggenheim Brothers tulajdonába került, akik megpróbálták megszerezni az egész chilei nitrátfeldolgozó iparágat. Az amerikai társaság ezt a térségben működő vállalkozások megvásárlása és konszolidációja után egy forradalmian új fémkinyerési eljárással tervezte sikerre vinni, amelyet kohászati vezetőjük, Elias Anton Cappelen Smith szabadalmaztatott. Az új vezetés alatt Thomas a Guggenheim új feldolgozó művének tervein kezdett el dolgozni, amelyet Maria Elena városában építettek, kb. 90 kilométerre a tocopillai tengerparttól. Ez volt az a város, az Atacama sivatag közepén, ahol Thomas a családjával együtt letelepedett.
Thomas Shinkfield családjával
Antofagasta, 1925. augusztus (C) Nick Slocombe
A Maria Elena-i üzem mellett Thomas Shinkfield egy 44 kilométer hosszú új vasútvonalat is tervezett, amely Tigre állomásán csatlakozott az ACN&RCo régi fővonalához. Ő tervezte a Tocopillából meredek emelkedőkkel kivezető vonalszakasz villamosítását is, ahol még 30 ezrelékes emelkedők is előfordulnak. Thomas felesége eközben életet adott második gyermeküknek, egy kislánynak, aki Tocopilla kórházában született. Mindezt első kézből tudom, hiszen Thomas Shinkfield a nagyapám volt, a Tocopillában született lánya pedig az én édesanyám.
Tocopilla, 2006. november 25. (C) Nick Slocombe
Thomas Shinkfield vasútja, hivatalosan az FCTT, vagyis a Ferrocarril de Tocopilla al Toco a Csendes Óceán partján fekvő, 24 ezer lakosú Tocopillából indul. Itt igazi, kiépített kikötő nincs is, a tengerjárók a part közelében horgonyoznak, az áruk mozgatása rakodóbárkákkal vagy az 1950-es években felszerelt rakodógépekkel történik. A lakosság legnagyobb része a tengerparti erőműben dolgozik, ahol egyben az FCTT vonala is végződik. Az erőművet még az 1920-as években építették a világ legnagyobb rézbányájának, a Chuquicamata ellátására.
Az 1067 milliméter nyomtávú vasútvonal Tocopilla szegényes házai között kapaszkodik az óceán fölé. A legnehezebbnek számító Tocopilla - Barriles szakaszt még Thomas Shinkfield tervei alapján 1927-ben villamosították. A vontatást az azóta itt dolgozó, vagyis ma már nyolcvanéves General Electric mozdonyok, Amerikában ismert nevükön boxcab-ek végzik. Tocopilla tengerpartja sem nevezhető termékeny vidéknek, mellette viszont rögtön kezdődik az Atacama, a Föld legszárazabb sivataga. A vasút a kopár hegyek oldalában kapaszkodik felfelé. Van olyan völgy, amelyet teljesen megkerül, de van a vasúton csúcsfordító is, amelyet az Andokban gyakran használnak a magasságkülönbség legyőzésére. A Tocopillától 7 km-re fekvő, egyszerűen csak Reverso-nak nevezett állomáson a vonatokat megfordítják, és az idáig vezető vasúttal szinte párhuzamosan, csak éppen rohamosan növekvő magasságkülönbséggel folytatják útjukat.
Quillagua, 2006. november 25. (C) Nick Slocombe
Quillagua, 2006. november 25. (C) Nick Slocombe
Quillagua > Barriles, 2006. február 24. (C) Nick Slocombe
A nátrium-nitrát egy nátrium-só, amit a XIX. században puskapor előállításához nagy mennyiségben használtak. A XIX. század végén az úgynevezett "Chilei salétrom" bányászata olyan nagy üzlet volt, hogy a leggazdagabb salétromtartalmú területek felett Peru, Chile és Bolívia között kitört a Csendes-óceáni háború. A föld legnagyobb készlete a chilei Atacama-sivatagban található. Jelentős bányászat folyt itt egészen az 1940-es évekig, amikor a salétrom értéke hatalmasat zuhant. A régi bányászvárosokat az Unesco a világörökség részének nyilvánította, a bányászat azonban még ma is folyik. A nitrátot ma műtrágyákban, robbanószerekben és szilárd rakéta-hajtóanyagokban valamint üveg- és cserépzománcként és tartósítószerként használják. Nagy hőkapacitása miatt naperőművekben is alkalmazható.
A különös, holdbéli tájon vezetett pálya Tigres állomásáig van villamosítva, a mozdonycsere azonban korábban, még Barrilesben megtörténik. Idáig járnak a nyolcvanéves boxcab-ek, a szerelvényt innen 1957-es építésű, hattengelyes General Electric dízelek veszi át.
További képek Nick Slocombe honlapjáról ITT LÁTHATÓK...
Barriles, 2006. november 25. (C) Nick Slocombe
Maria Elena > Tigres, 2008. október 26. (C) Nick Slocombe