FEJLESZTÉS - FORGALOM - GÉPÉSZET - UTAZÁS - NOSZTALGIA
Tasnádi Tamás
A volt NDK „óriási” kisvasútjai
Szászország, Harz-hegység, Berlin, Rügen
Ha valaki megér egy bizonyos kort, az olyan a következménnyel (is) jár, hogy vannak szép emlékei. Így aztán miközben a fiatal generáció tagjainak a „német vasút” fogalom említése kapcsán egy modern, jól működő, bár kissé egyhangú megjelenésű vállalat jut az eszébe, jómagam az egykori keletnémet vasúttársaság tarka, nyüzsgő forgalmú vasútjára gondolok. Az ország igen sűrű, jól működő vasúthálózattal büszkélkedhetett, engem azonban leginkább a hazai viszonyokhoz képest „óriási” kisvasutak nyűgöztek le. Az alábbiakban ezekről lesz szó.
Téli hangulat a Harz hegységben (C) Klaus D. Holzborn, www.78er.de
Németország keleti felében a II. világháború befejezése után mintegy 1600 km hosszúságban húzódtak keskeny vágányú vasútvonalak, többnyire 600 és 1000 mm közti nyombőséggel. Ezeken a háború utáni újjáépítést követően újraindult a forgalom, nagy részük természetesen államosítva, a DR (Deutsche Reichsbahn = az NDK vasútja) fennhatósága alatt működött tovább. Az '50-es évekre a fénykorukat élő kisvasutakat azonban hamar utolérte a vég: a közúti közlekedés fejlődése következtében forgalmuk egyre csökkent, s a hatvanas évek közepén megkezdődött felszámolásuk. 1970-ben már csak 558 km volt a keskeny nyomköz hossza az országban, s hamarosan a Közlekedési Minisztérium meghatározta azt a hét, összesen mintegy 210 km-nyi vonalat, melyek forgalmát – turisztikai jelentőségük miatt – továbbra is fenn kellett tartani. Nagyrészt ennek a döntésnek köszönhetjük, hogy az akkor kijelölt kisvasutak legtöbbjén ma is napról napra befűtik a jó öreg gőzlokomotívokat.
Sachsen - Szászország
Szászország gyönyörű, bár sokáig még részben romos fővárosa számunkra főként azért érdekes, mert területén két 750 mm-es nyomközű vasút is található. Az egyik, a Freital peremkerületből Kipsdorfig húzódó 26 km-es vonal teljes hosszában 1883. szeptember 3-án indult meg a forgalom, így jelenleg ez Németország legrégebb óta működő kisvasútja. Hatására a térségben hamarosan fellendült a turizmus, ami nem is csoda, hiszen a pálya szépséges vidéket szel át. Mindjárt indulás után egy vadregényes, helyenként erősen összeszűkülő völgyben, a Rabenauer Grund nevű területen csattognak a kerekek (a fotón Rabenau állomás látható, melynek peronja a szinte a patakra épült), a végállomás, Kipsdorf pedig már a vasút megjelenése előtt is népszerű kirándulóhely és télisport-központ volt. A vonal 1994-ig erőteljes teherforgalmat is lebonyolított, a nagyvasúti kocsikat átrakás nélkül, ún. zsámolykocsikon továbbították. Jelenleg csak az alsó szakaszon közlekednek a vonatok, miután a pályát a 2002. augusztus 12-ei árvíz súlyosan megrongálta.
A Freital - Kipsdorf kisvasút a Rote Weißeritz völgyében...
Rabenau (C) Tasnádi Tamás
Dippoldiswalde, 1991. március 7. (C) Steffen Pötzscher
Drezda másik kisvasútjához az Amerikában sosem járt western-klasszikus, May Károly lak- és nyughelyére, Radebeulba kell látogatni. Az 1884. szeptember 13-án megnyitott 16 km-es Radebeul – Radeburg vonal arról nevezetes, hogy 1974 nyarán itt indult el kelet-Németország első nosztalgiavonata. Az 1984 nyaráról származó felvételen a muzeális szerelvényt az eredeti megjelenésére visszaalakított 1963. (később 99 539) pályaszámú gőzmozdony vontatja. A 16,5 km hosszú vonalon eredetileg a teherszállítás dominált, s mintegy mellékesen lebonyolította a moritzburgi kastélyhoz irányuló kirándulóforgalmat is. Radebeul-Ost állomáson a kisvonat közvetlen a nagyvasúti peron mellől indul, pár méternyire kis szabadtéri járműkiállítás várja az érdeklődőket. A sínpár kezdetben a Lössnitz patak völgyében kanyarog, Moritzburg után két tavat is keresztez, majd nyugodtabb vidéken, folyamatos emelkedőn haladva éri el végállomását.
A Radebeul - Radeburg kisvasút Drezda északi peremén... (C) Tasnádi Tamás
Ha már Drezda környékén portyázunk, mindenképp érdemes kitérőt tenni egy különleges kisvasúthoz. Különleges, mert a többi bemutatott vaspályával szemben itt nem füstös-kormos vasparipák vontatják a kocsikat, hanem tiszta, csendes villamosüzem hajtja a gépezetet. Szász-Svájc pompás vidékén, az Elba egy csendes oldalvölgyében húzódik a Kirnitzschtalbahn méteres nyomközű sínpárja Bad Schandau Stadtpark és Lichtenhainer Wasserfall végállomások között. Eredetileg is kirándulóvasútnak épült, 1898 Pünkösdvasárnapján vehette birtokba a nagyérdemű. Érdekesség, hogy a woltersdorfi és a naumburgi mellett ez a harmadik villamosüzem a mai Németországban, ahol kizárólag kéttengelyes járművek közlekednek. Az 1980-as évek elejére datálható felvételen a 4. pályaszámú, 1938-as építésű motorkocsi éppen körbejár a felső végállomáson.
A Kirnitzschtalbahn villamosüzeme... (C) Tasnádi Tamás
A megszüntetett Trusetalbahról származó 99 4532-es pályaszámú gőzmozdony átvág a Zittau állomás előtti téren 1989. április 9-én. A három (német-lengyel-csehszlovák) határ találkozásánál elterülő város 750 mm-es nyomközű, mindössze 16 km-es, Y alakú kisvasúti hálózata igen változatos történelmet tudhat maga mögött. 1890. december 15-én avatták, s az I. világháborúig közvetlen nemzetközi kisvasúti kapcsolata volt a Monarchiában található friedlandi vonallal. Közvetlenül a megnyitás után annyira megugrott az utasforgalom, hogy tehervagonokkal kellett megerősíteni a személyvonatokat. 1913-ban egy szakaszon második vágányt fektettek, mely '45-ig volt használatban, ez időszakban voltak olyan napok, amelyeken a vonatok 10 percenként indultak. Úgy tűnt, e kisvasút sem kerülheti el a végét: egy közeli külszíni bányaművelés terjeszkedése miatt már kitűzték az utolsó üzemnapot, mely 1990. május 27-e lett volna. A vonal végül a rendszerváltásnak és a vele érkezett új környezetvédelmi elvárásoknak köszönheti megmaradását.
99 4532-0 Zittauban (C) Tasnádi Tamás
Zittau, 1990. május 25. (C) Matthias Hiekel
A Zittautól északra található Muskaui Erdei Vasút messze megelőzte korát, hiszen szerelvényei már évtizedekkel ezelőtt „CSM” (csak mozdonyvezetővel) rendszerben közlekedtek. Ez persze nem különösen korszerű biztosítóberendezéseinek, hanem kicsinységének köszönhető: a 600 mm-es nyomközű mozdonykán a masiniszta mellett már nem fért volna el a fűtő. A klasszikus gazdasági vasút első vonala 1896-ra épült meg. A hálózat hamarosan 26 km-esre duzzadt, 1951-ben a kezelését a DR vette át. Az erdei vasúton közforgalmú személyszállítás nem volt. Mivel forgalmát 1974-ben megszüntették, működni már nem láthattam, de az Oberoderwitz faluban kiállított, 1912-es építésű mozdonyát sikerült lencsevégre kapnom. A 99,3312-es pályaszámú ún. brigádmozdony – a Muskaui Erdei Vasút jellegzetes mozdonytípusa – napjainkban ismét üzemképes, míg a kisvasút egy szakasza tavasztól őszig múzeumvasútként üzemel.
A Muskaui Erdei Vasút mozdonya, Oberoderwitz (C) Tasnádi Tamás
Kromlau előtt, az újra megnyitott szakaszon (C) Klaus D. Holzborn, www.78er.de
A DR keskenynyomközű vasútjai sorában sajátos helyet foglalt el az Oschatz és Kemmlitz között húzódó 20 km-es, 750 mm-es nyombőségű vonal. Az egykor mintegy 60 km-es hálózat fel nem szedett torzóján ugyanis 1975. szeptember 28.-ától a vasút magánosításáig csak teherszállítás zajlott. Az első vonalat 1884. szeptember 15-én adták át a forgalomnak, az idővel kialakult hálózat később a szomszédos wilsdruffi kisvasúton át a fentebb bemutatott freitali vonallal is kapcsolatba került. Érdekesség, hogy Mügelnben található közép-Európa legnagyobb kisvasúti állomása, melynek 15 vágányát a fénykorban naponta 30 személy- és 20 tehervonat érintette. A felvételen egy, az oschatzi állomásra beérkező tehervonat látható, melyet a vonatgép a bejárati jelzőtől – az erős emelkedő miatt – a pályaudvarról kiérkezett tartalék-mozdonnyal közösen vontat be az állomásra.
Oschatz (C) Tasnádi Tamás
Egy felkapott üdülőhelyre jó üzlet vasutat csinálni. Alighanem ez a tény (is) motiválta az érchegységbeli Cranzahlt és Oberwiesenthalt összekötő vaspálya megálmodóit, és nem is érte őket csalódás. Az első tikettet 1897. július 20-án adták el, s az év végéig 1002 vonat közlekedett, melyekre 61756 személy és 57 kutya részére váltottak jegyet. Az egykori NDK legmagasabban húzódó vasútvonala Németország legmagasabban fekvő városába vezet, ahonnan a kalandvágyó kirándulók drótkötélpályán utazhatnak még magasabbra: a végcél az 1214 méteres Fichtelberg. A 750 mm-es nyomközű kisvasút hossza 17,5 km, útjának mintegy harmadát a cseh államhatárral párhuzamosan, annak közvetlen közelében teszi meg. A szerelvény nem sokkal a végállomás előtt átcsattog a Hüttenbach völgyét átívelő 110 méteres acélhídon (lásd a fotót).
Oberwiesenthal (C) Tasnádi Tamás
A Harz hegység kisvasútja
Németország egyik legismertebb és legkedveltebb kisvasútját eredetileg három társaság üzemeltette. Az ország középső részén emelkedő Harz hegységet pókhálóként beszövő, 1 méteres nyombőségű hálózat legrégebbi szakasza a ma csupán másodlagos szerepet betöltő Selke-völgyi vonal, melyet 1888. július 1-jén vehette birtokba a nagyközönség. A Wernigerode és Halberstadt közti, észak-déli irányú pályát csak egy évtizeddel később kezdték építeni, a Brockenre felvezető sínpárt pedig 1899. március 27-én avatták. Az utóbb említett vonalrész Schierke állomás és a hegycsúcs közti szakaszát a belnémet határ közelsége és a közelben állomásozó szovjet katonák miatt a II. világháború után leállították és a forgalom – a pálya felújítása után – csak 1992-ben indult újra. A rendkívüli népszerűségnek örvendő kisvasút vonalainak összhossza 140,4 km, ezzel a Németország leghosszabb keskenynyomközű vasútja cím büszke birtokosa. A felvétel Drei Annen Hohne elágazóállomás közelében készült 1980 táján egy április elejei havazást követő szép téli napon.
Kisvasút a Harz-hegységben, Drei Annen Hohne ~1980 (C) Tasnádi Tamás
99 7234 egy rövid tehervonattal, három nagyvasúti teherkocsival
Eisfelder Talmühle, 1990. május (C) Klaus D. Holzborn, www.78er.de
Téli hangulat a Harz hegységben (C) Klaus D. Holzborn, www.78er.de
Km 51,5, Drängetal, 2009. június 15. (C) Jürgen Steimecke
Berlin, úttörővasút, mai nevén parkvasút
Az 1950-es években NDK-szerte létesültek a szovjet mintára megalkotott úttörővasutak, minden magára valamit is adó város épített egyet. Ezek legtöbbike azonban csupán „játékvasút” volt, igazi kisvasúti karakterrel csak kevés rendelkezett. A legnagyobb természetesen a fővárosban, Berlinben üzemelt, melyet 1956. június 1-jén maga a közlekedési miniszter avatott fel. A 600 mm-es nyomközű, körpályára épülő hálózat összhossza 6,5 km. A sín- és a gördülőanyag megszüntetett DR-kisvasutakról érkeztek, a vontatójármű-park 1964-ben, majd a '70-es évek elején négy vadonatúj mozdonnyal bővült. A volt úttörővasút ma múzeumvasútként él a köztudatban, az eredeti mozdonyok és kocsik mellett új szerzemények, köztük gőzmozdonyok is színesítik járműállományát.
A berlini úttörővasút (C) Tasnádi Tamás
Molli
1886. július 9.-ét írnak, a Bad Doberan – Heiligendamm vasút megnyitó ünnepségén vagyunk. Az utasok között van egy hölgy és Molli nevű mopszlija, „aki” gazdája mind kétségbeesettebb unszolása ellenére sem hajlandó vonatra szállni. A jelenet szemlélői közül valaki hasonlóságot vél felfedezni a mokány kutyus és a kocka alakú, tramway-rendszerű gőzmozdony között – a legenda szerint ezért nevezik a kisvasutat Mollinak. Azóta sok minden megváltozott: a szokatlan, 900 mm-es nyombőségű pályát meghosszabbították Kühlungsbornig, s az ormótlan gőzösöket is kicserélték. A pálya azonban ma is keresztülmegy a városon, pedig egy időben ki akarták ebrudalni az utcák közepén fújtató, harangozó jószágot. A lakosság azonban nem hagyta az ő Molliját, a vonal melletti boltok tulajdonosai inkább vállalták a mindennapi kirakat-tisztítást. A vasút napjainkban is népszerű, a közelmúltban – eredeti tervek alapján épült – vadonatúj gőzmozdonyt vásároltak.
Molli... (C) Tasnádi Tamás
99 2324-4, a Molli vasút 2009-es építésű gőzmozdonya
(C) Klaus D. Holzborn, www.78er.de
Rügen-sziget
A Németország északkeleti részén található Rügen szigetén egykor két kisvasút közel 100 km hosszú 750 mm-es nyomközű sínpárja húzódott, az egyik egy komp segítségével még egy tengeröblöt is áthidalt. Mindebből napjainkra a 24 km-es Putbus – Göhren vonal maradt meg, melyen minden nap van közlekedés. A ma is meglévő vonal egyben a teljes szigeti kisvasút-hálózat legrégebbi része, melynek első szakaszát 1895. július 22-én, teljes hosszában pedig közel egy év múlva vehette birtokba a nagyérdemű. A közút fejlődésével párhuzamosan szerepét vesztő vonalak forgalmának leállítása az 1960-as évek második felében kezdődött. Eredetileg a teljes pálya megszüntetését tervezték, ám végül a népszerű Göhren és Binz üdülőhelyeket is érintő vonalrész a nagyvasúti kapcsolattal rendelkező Putbusig az erős kirándulóforgalomnak köszönhetően megmaradt. A pálya nagyrészt sík vidéken halad, legszebb része a Binz és Seddin közti erdővel borított terület. Itt található a vonal legmagasabb pontja a tenger szintje fölött 50 méternyire.
Kisvasút Rügen szigetén a '80-as években... (C) Tasnádi Tamás
Kisvasút Rügen szigetén ma, minden maradt a régiben... (C) Steffen Pötzscher