CÍMLAP

FEJLESZTÉS - FORGALOM - GÉPÉSZET - UTAZÁS - NOSZTALGIA

NOSZTALGIA

Emlékek a Kis-Burmáról

Én születésemtől (1950) 1995-ig Kispesten, a Wekerle-telepen, a Fő (Szabadság, Petőfi, Kós Károly) téren laktam. Ugye, ahogy Kosztolányinak az Üllői úti fák, nekem az egyik Nagykőrösi út, ami felidéződik ha a gyerekkoromra gondolok. Óriási romantikája volt annak, ahogy a mindkét oldalon beépített, akkor nyüzsgő vegyes forgalmú (lovas kocsi, traktor, gőzúthengerlő, Kilián garázsból kiálló FAÜ autóbusz, és az FVV két sínpárján kocogó favázás villamosok mellett) Nagykőrösi úton megjelent a Vasút-sorról kiforduló 8-10 kéttengelyes teherkocsit húzó 326-os sziluettje, és kb. 8-10 perc alatt felért a Gomb utca vonalában elhelyezett ferencvárosi bejárati jelzőig, ahol rendszerint 30 perc körüli időre feltartoztatták.

Középen a pesterzsébeti Vasút-sorra kanyarodó Kis-Burma, Kispest felé a valamilyen okból feltorlódott 13-as villamosok az egykori Nagykőrösi úton

(C) www.hampage.hu

A másik jellegzetes tehervonat típus a 411-es által vontatott hosszú tehervonat volt, amely az említett jelzőnél megállva elzárta az Újlaky utcai átjárót Persze mindezt hosszú, változó hangmagasságú sípolások, füst , nehéz indulások, szóval minden ami kell, kísérték. Sajnos az idillt lerontja – és ezt én sajnálom a legjobban – hogy nem készítettem fényképeket, és pályaszámaim is inkább csak a 70-es évekből vannak. Csak 1983-ban, a felszámoláskor kaptam észbe, hogy végig sem jártam a vonalat. A Határ-úti őrháznál és Szemere-telepnél elmondták, hogy az 50-es években Szolnok irányából jött tehervonatok gyorsabb Ferencvárosba jutása érdekében Szemere-telepnél a Nagy-Burmára lettek küldve, hogy azután Soroksártól a Kis-Burmán át jussanak be a Gubacsi-Rendezőbe. A 70-es években lajosmizsei tehervonatok a Hámán M 47-eseivel Pestimre-Elágazáson és Soroksáron át ugyanilyen módon közlekedtek Ferencvárosba. Nem tudtam kinyomozni, honnan a „Burma” név.

Időrendben nagyszüleim elbeszélése az első. 1945 nyarának élelmiszer szűkős idejében Kispest – elsősorban a Wekerle-telep – és Pestszenterzsébet Nagykőrösi út mentén élő lakossága reggelente az összekötővágány mellett gyülekezett batyuival, amelyekben iparcikkek, a háztartásokban nélkülözhető eszközök voltak. A Soroksár felé tartó tehervonat megállt, a nép felkapaszkodott a vagonokba és így utaztak a 150-es vonal településeire, hogy az iparcikkeket a falukban élelmiszerekre cseréljék. Kicsit félve írom le, de mintha drága nagyszülein Bátaszék és Baja környékét is emlegették volna, ahová a több napos beszerző körutakon eljutottak volna. A visszautazás a tehervonat Nagykőrösi úton történő megállásával és az onnan történő haza cipekedéssel fejeződött be.

Az első közvetlen emlékem egy tehervonat kisiklása. Kimentünk megnézni. Lehet, hogy ez már a siklás utáni pálya átépítés volt? Egy hosszúkéményű mozdony (nyilván 326-os) állt fordított állásban Ferencváros felé valahol a Margit utca és a Gomb utca magasságában néhány kocsival, munkások dolgoztak. A MÁV vágányt egy keskeny füvesített sáv választotta el a Nagykőrösi út Erzsébet felőli - úgy emlékszem kockakő burkolatú - útpályájától. Ezen a füves sávon álltunk. Én nem akartam a mozdonytól eljönni. Ezt látva a mozdonyvezető leugrott, kiragadott édesanyám kezéből, félkarjába kapott, föllépett velem a gépre és én húztam a gőzsíp fogantyúját! Innentől számítom magam vasútbarátnak.

Egy meleg nyári délelőtt volt, valószínűleg 1958 nyarán. Nagyapámmal a Határ úton sétáltunk. Az útátjáró előtt volt egy MÁV őrház, a sorompó kezeléséhez. Akkor még az FVV vonal nem is volt meg. Az őrháznál jelző nem volt. Ott állt egy gépvonat, egy szerkocsival Soroksár irányába álló 326-os „kávédaráló” és egy vele összekapcsolt Soroksár felé egyenes állású 411-es „Truman”. A mozdonyok személyzete az őrházban csapta a szelet a fiatal sorompóőr kisasszonynak. Én meg lentről bámultam a gépeket. Hirtelen megszólalt az őrház falán a csengő, gondolom jött a telefon, hogy mehetnek, mert kivágódott az őrház ajtaja, a mozdonyvezetők és fűtőik sietősen felkapaszkodtak a mozdonyokra, a 326-os mellett állva láttam, ahogy lehúzta a gőzsíp fogantyúját, vezérmű emeltyű „hátra” állásba dobva, és máris nyitotta a szabályozót. Közben a Truman is feléledt, nagyot lökött a „Kacsán” és a gépvonat igazi villanygépes gyorsulással a 326-os hosszú, magas hangú sípolásával gőz- és füstfelhőt maga mögött hagyva pillanatok alatt eltűnt a Köteles utca házai között.

Egy Truman Istvántelken (illusztráció)

(C) Barta Endre

Utólag az 1960/61 telének azonosítom a most következő epizód idejét. Vasárnap délelőtt volt, erre határozottan emlékszem, templom utáni családi séta. Nagyon hideg volt és nagy köd. Arra is emlékszem, ahogy elindultunk a Pannónia úton, a Hullay Jenő utcán jöttek a „Kiliánból” a pótkocsis Ikarus 60-asok, tartottak Kőbánya Zalka Máté térre, a végállomásukra álltak ki. Vasárnap is lehetett az embernek szerencséje, azaz jöhetett a Kis Burmán vonat, bár hétköznap azért jobbak voltak az esélyek. Akkoriban a fülem tévedhetetlen volt, és most is biztos voltam benne, hogy az az alig hallható, de mégis időről időre erősödő hosszú sípolássorozat Nagykőrösi úti tehervonatot ígér. Alig értünk ki a vágányok közelébe a mai Pannónia úti lakótelep – amely akkor vagy nem volt, vagy akkoriban kezdték építeni – szélének magasságában, már nemcsak a „Truman” közelről félelmetes hangú sípolását, hanem kopott rúdágyai miatt hajtórudazatának jellegzetes verését is lehetett hallani. A hely egyébként nem volt ideális mozdonymegfigyelésre. A Mária /ma Zalaegerszeg / utcai temető kiugró téglakerítése takarta a vágányokat, leginkább a MÁV-ét. Most azonban a nagy köd miatt úgyis mindegy volt. Hirtelen magam előtt láttam az egyenes állású Trumant, amely a nagy köd ellenére a szokottnál gyorsabban húzta nehéz vonatát. Ami miatt ez a vonat emlék maradt, az volt, hogy a 411-es elején a füstszekrény előtt egy hosszú bokáig érő bundabéléses kabátot és barna kucsmát viselő vasutas állt. Ma is magam előtt látom, ahogy rezzenéstelenül, semmibe sem fogódzva büszkén állt a mozdony elején. Ilyet sem azelőtt, sem azután soha többé nem láttam. Gondolom a nagy köd miatt a jelzők korábbi észlelésére és ennek a mozdonyvezető felé történő közvetítésére állították ki.

Tíz évvel később ismét egy Soroksár felől jövő Trumanos tehervonat a főszereplő. Mikor munka után olyan 16 óra körül azon a téli napon kiértem a Nagykőrösi útra a vonat már a Ferencvárosi bejárati jelző előtt állt. Azaz, hogy pont az volt az érdekes, hogy nem húzott fel a bejárati jelzőig, hanem a Margit utca vonalában állt meg. Az erzsébeti oldalon egy Röltex üzlet volt, no azelőtt állt a 411-es. Ahogy végignéztem a vonaton, mindjárt megértettem, hogy miért. Ha felhúz a jelzőig, indulás után azonnal az erzsébeti házak közé vezető ívbe ért volna, és az akkoriban szokásos hosszú tehervonatot a szállingózó hótól nedves sínen nehéz lett volna elindítani és felgyorsítani. Az Újlaky utcai átjárót így is úgy is zárta, úgy saccoltam, a vonat vége éppen csak meghaladta a Hunyadi utcai átjárót. A mozdony és a paklikocsi személyzete a mozdony mellett állva beszélgettek. Ebben az esetben a mozdonyvezető viselte a hosszú bundabéléses kabátot. A megjelenő sárga fényre gyorsan mindenki felkapaszkodott, a mozdonyvezető sípolt egyet, rányitotta a szabályozót … és semmi. Jobban rányitotta, de a vonat meg se moccant. Ekkor lehajolt és láttam, hogy a vezérművet áthajtotta „hátra” állásba, mire a Truman a nagy szabályzónyitás miatt szinte megugrott, és nagyot lökött hátrafelé az előre irányba kifeszített vonaton, amelyen hangos döndüléssel futott végig a lökés. Talán néhány métert mozdult a vonat, a kéményből kiütés nem, csak valami erőtlen sóhaj hallatszott, mert a mozdonyvezető közben már teljes erővel tekerte „előre” állásba a vezérművet. De most nem volt olyan lökésszerű az indulás, mert a hengerekben a gőzpárna már fékezte az irányváltási folyamatot, és a pálya a Hunyadi utcától az Újlaky utcáig enyhén emelkedett, mi szintén fékezőleg hatott. Mindenesetre a trükkök beváltak, a bejárati jelzőig sikerült sebességet gyűjteni, és a Nagykőrösi utat keresztező ívben már magabiztosan haladt a Truman, hogy a célegyenes után a Gubacsi Rendezőben érjen véget a Kelebiáról? Kiskunhalasról?, Kunszentmiklós-Tassról? indult útja.

Dr. Kadosa András