FEJLESZTÉS FORGALOM GÉPÉSZET UTAZÁS NOSZTALGIA 10.VÁGÁNY
Az Alföld
Pest, 1844. július
Mit nekem te zordon
Kárpátoknak
Fenyvesekkel vadregényes tája!
Tán csodállak, ámde nem szeretlek,
S képzetem hegyvölgyedet nem járja.
Lenn az alföld tengersík
vidékin
Ott vagyok honn, ott az én világom;
Börtönéből szabadúlt sas lelkem,
Ha a rónák végtelenjét látom.
Felröpűlök ekkor gondolatban
Túl a földön felhők közelébe,
S mosolyogva néz rám a Dunától
A Tiszáig nyúló róna képe.
Délibábos ég alatt kolompol
Kis-Kunságnak száz kövér gulyája;
Deleléskor hosszu gémü kútnál
Széles vályu kettős ága várja.
Méneseknek nyargaló futása
Zúg a szélben, körmeik dobognak,
S a csikósok kurjantása hallik
S pattogása hangos ostoroknak.
A tanyáknál szellők lágy
ölében
Ringatózik a kalászos búza,
S a smaragdnak eleven szinével
A környéket vígan koszorúzza.
Idejárnak szomszéd nádasokból
A vadlúdak esti szürkületben,
És ijedve kelnek légi útra,
Hogyha a nád a széltől meglebben.
A tanyákon túl a puszta mélyén
Áll magányos, dőlt kéményü csárda;
Látogatják a szomjas betyárok,
Kecskemétre menvén a vásárra.
A csárdánál törpe nyárfaerdő
Sárgul a királydinnyés homokban;
Odafészkel a visító vércse,
Gyermekektől nem háborgatottan.
Ott tenyészik a bús
árvalyányhaj
S kék virága a szamárkenyérnek;
Hűs tövéhez déli nap hevében
Megpihenni tarka gyíkok térnek.
Messze, hol az ég a földet
éri,
A homályból kék gyümölcsfák orma
Néz, s megettök, mint halvány ködoszlop,
Egy-egy város templomának tornya. -
Szép vagy, alföld, legalább
nekem szép!
Itt ringatták bölcsőm, itt születtem.
Itt borúljon rám a szemfödél, itt
Domborodjék a sír is fölöttem.
"Mit nekem te zordon Kárpátoknak..." A következő Trains.hu fotósvonat a korábbiaktól eltérően sík vidékre indul, az egykori magyar ipar remeke, egy olajzöld BCmot szerelvény a Kiskunság régen volt vasútjain kalandozik. A helyszínek keresése közben gyakran eszembe jutottak Petőfi hazaszeretetről írott, ma is érvényes sorai. Hányan, de hányan vágyunk messzi tájakra, miközben észre sem vesszük a körülöttünk lévő szépségeket. Sokan az Alföldet is unalmas, sík vidékként látják, nekik ajánlom Petőfi versét, néhány vasúti fotóval kiegészítve... "Szép vagy Alföld, legalább nekem szép..."
A képek adatai, szép sorban:
1. Tiszaalpár, Kiskunság, 2010. április 3. (C) Garamvölgyi Ádám
2. Borsihalom, Kiskunság, 2010. április 3. (C) Barta Endre
3. Polgár, Hortobágy, 2009. október 7. (C) Balázs Zsolt
4. Nyerő (Nerau), Bánát, 2009. július 3. (C) Barta Endre
5. Kunmadaras, Nagykunság, 2009. június 19. (C) Balázs Zsolt
6. Nagykomlós (Komloşu Mare), Bánát, 2009. július 3. (C) Garamvölgyi Ádám
7. Ócsa, Duna-Tisza köze, 2010. április 17. (C) Barta Endre