Továbbra is csodás napsütésben
folytatódik az ismeretlen dél-balkáni vidék felfedezése. Az elmaradt alvás
legalább részleges pótlása után újra autóba ültünk, és az Adriai tengertől
eltávolodva az ország belsőbb területei felé vettük az irányt. A mai nap a
harmadik az itt töltöttek közül, és végre eljött az ideje, hogy valódi
hegvidéki tájakra utazzunk. A mai és a holnapi cél a nagyjából 100 km hosszú
Rrogozhine - Pogradec vonal, amit az év végi menetrendváltásra szintén a
megszűnés fenyeget...
2009 nyara szerencsére nem
szűkölködött érdekes utazásokban. Számtalan kisebb-nagyobb meglepetés után
Takács Bence levelében leírt ötlet megkoronázni látszott az addigi
kirándulásokat: Utazzunk Albániába! Csak néhány töredékes adat volt a
fejemben erről az országról, kopár sziklákkal, lepusztult vonatokkal és
állítólag nagyon vendégszerető emberekkel, de akkor még egyáltalán nem
gondoltam, hogy a hazaérkezés után mindezt egyszerűen az európai Jamaicának
fogom elnevezni…
A
régóta várt tavaszi meleg idő és a hosszú, kékeges nappalok érkezésével
lassanként a távolabbi hegyvidékeket is újra megtöltik a pihenésre vágyó
kirándulók, és az erdőkkel együtt újra életre kelnek az öreg kazánok,
felpörögnek a dízelmotorok, és persze az áramszedők is gyorsabban kopnak. Az
év első, nyárias hosszú hétvégéjét mi egy kétnapos szlovák kirándulással
töltöttük meg, útba ejtve többek közt néhány forgalmas erdei vasutat is.